A szerző legújabb kötete hasonlóan az előzőhöz (Visszanézve, 2020) műfaji szempontból különböző egységekből áll össze. A részeket összekötő kapocs megegyezik a korábbival, hiszen itt is visszatekintésről van szó, de a közéleti-történelmi szál személyes jellegű. Az első rész egy 29 portrét tartalmazó arcképcsarnok, melyben sokak számára ismerős személyek tűnnek fel, tudósok, politikusok, híres és kevésbé ismert értelmiségiek (pl. Országh László, Für Lajos, Niederhauser Emil), akiknek életútjai nemcsak keresztezték a szerzőét, de hosszabb-rövidebb ideig össze is kapcsolódtak vele. A második rész külföldi konferenciákról szóló hivatalos jelentéseket tartalmaz, a rendszerváltás időszakában (1988–1993) készült pillanatfelvételeket az akkori menekültügyi, kisebbségekkel kapcsolatos biztonsági nemzetközi helyzetről. A harmadik rész konkrétan magántörténelem, az első rész kiegészítése egy hosszabb saját portréval (több megközelítésből), és végül elérkezünk a jelenbe. Egy 2023-as, az orosz–ukrán háborúról szóló cikk zárja a kötetet, melyet a korábbi részekből kirajzolódó életút tapasztalatai hitelesítenek, és nem lehet már úgy olvasni, mintha csak véletlenül futottunk volna bele valahol a média zajában.