Műhely
Tervek – Ötletek – Spojler – Háttér
Megjelenés előtt
Fábián István – Mohai V. Lajos
CANTIO DE AMORE
Korábbi, Fábián Istvánnal közös kötetünk címe a Minden legkisebb hely volt, Arany János után szabadon, aki – Kosztolányit elbűvölő töredékében — azt írta: „emlék minden legkisebb hely”. Emlék és fölidézés e kötet írásainak témája, tárgya is, amihez hozzáadtam a magam számára egy klasszikussá vált nagy szerelmi költészetet, Vas Istvánét, a Mikor a rózsák nyílni kezdtek melankolikus lírájával.
A kötet rámeső részének mottója ebből a versből származik. Az én kertem is a szerelem kertje és a pismányi estéjé, ahol „a rózsák szára megered, ahogy a szerelem”.
És a szerelem követel helyet a többi írásban is, hol titokzatos (kanizsai) költőnők füzetéből idézve, hol meg a folyók asszonyait és az asszonyok folyóit megszólító Krúdy-hommage-ban Poszler György egyik esszéje nyomán. A Kagylóhéjak hosszú történetében pedig a szerelmi szál vággyá, sóvárgássá, az életet feldúló szenvedéllyé
szövődik.
Igen: a nők zenéje ez a karcsú kötetrész, a palini lányoké is, és, mindenki előtt, a pismányi kertben Szendrő Borbáláé.
Mohai V. Lajos
Közelítések, megközelítések közös egek alatt … mégis elmenőben, mindig távolodóban. A jelen mindig állandóbb, pontosabb a múltnál, ebbe az egyedüllétbe nem sétálhat be akárki.
„…Mohai nem engedi az olvasót szabadon járkálni belső tereiben. Az érzelgős együttérzés tilos. Közli, leírja a számkivetettség útvonalait … Egyes szám első személyben, részletesen, a lélek olyan természettudományos élű bevilágításával, mint aki mindig befelé figyel. Mi pedig – elrendelten kívülállók – ezzel a figyelemmel azonosulunk. … Így tágul a világ egészen föl az üres(?) őszi égig”. (Részletek Mohai V. Lajos Az emlékezés melankóliája c. kötetéhez lejegyzett gondolataimból)
Így lettünk Lajossal ismerős útitársakká. Barátok szavakban, szándékokban. A fények azonosak, a hangok azonosak, a kor, amelyben élünk, azonos. Ez a válogatáskötet a ráismerés, a közelítés öröméről szól. A fölöttünk feszülő azonos égről. Ahogy közelítünk a világhoz, dalokká oldott szavakhoz, nőkhöz, szerelemhez.
Fábián István
Megjelenés előtt
Sümegi György
Szalay Lajos: Rajz és irodalom
Szalay Lajos (1909–1994) festő- és rajzolóművész több ezres nagyságrendű életműve tusrajzaiból az irodalmi művekhez készült – számos könyvekben is megjelent – alkotásaiból rendez tárlatot születésének 115. évfordulóján a Miskolci Galéria. Az intézmény Petró-házában 1992-től van állandó kiállítása, ám művei nemcsak ott tanulmányozhatók, hanem Shakespeare, Csehov, Turgenyev, Lev Tolsztoj, Franz Kafka, John Steinbeck, József Attila, Babits Mihály, Faludy György, Kodolányi János, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Somlyó György köteteiben, az Ómagyar Mária-siralom mellett s ezeken kívül a Budapesttől Buenos Airesig és Békéscsabáig megjelent tizenkét önálló rajzkönyvében. Ezek sorából kiemelkedő jelentőségű, rajzolói életművének csúcsteljesítménye a 124 kompozícióját bemutató Genezis (New York, 1966). Sajátosan egyéni rajzművészetével már 1941-től erősen hatott a kortárs magyar grafikára s argentínai periódusában, tanárként közvetlenül az ottani rajzművészetre. Az 1956-os forradalomhoz készített, talán legismertebb, a legtöbbet reprodukált rajzsorozata négy könyvben megjelent Buenos Airesben. Ezek egyikét, az 1958-ban kiadott A Délamerikai Magyarság Jubileumi Évkönyve 1958 részeként megjelent A magyar szabadságharc költészete Szalay Lajos rajzaival című vers-rajz antológiát – az évfordulós kiállítások mellékleteként – a nagyhatású rajzoló és az 1956-os forradalom tiszteletére átadjuk az olvasóknak.
Műhelymunka
A Logodi utca költészete
Egy irodalmi vállalkozás jegyzetei
Szinopszis
A LOGODI UTCA KÖLTÉSZETE
(Antológia és kislexikon)
A Logodi utcát Hajnali részegség (1933) című versével Kosztolányi Dezső tette halhatatlanná a magyar költészetben. A Logodi utca elválaszthatatlan a nagy klasszikus személyétől és életművétől (közismert tény, hogy Kosztolányi itt lakott.)
De a Logodi utca nemcsak Kosztolányitól elválaszthatatlan, hanem elválaszthatalan a magyar irodalomtól is.
A Hajnali részegség varázslatos világa és a Vár alatt húzódó utca szelleme sokakat megragadott irodalmunkban, akik becses alkotásokkal adtak hangot saját Logodi-élményüknek. Azok a versek, elbeszélések és esszék, melyek összegyűjtésére ez a kötet vállalkozik, a Logodi utca (és szorosan vett környezete, valamint írói, irodalmi környezete) szelleméről szólnak, többnyire személyes, vallomásos, vagy rejtetten vallomásos életanyagot, kötődést megmutató formában, tollrajzokban, esszékben. Költők, írók, irodalomtörténészek munkái.
Antológiánk (melyhez kislexikon társulna az utca sok nevezetes lakójáról és az utcában található épületekről) az első próbálkozás a Logodi utca költészetének irodalmunkban létrejött és betöltött szerepének bemutatására.
Célkitűzésünk az, hogy fontos, jellemző és irodalomtörténetileg is értékes írásokat adjunk közre, tehát a mennyiséget felülírja a minőség. Szempontunk továbbá az, hogy egy szerzőtől egy mű szerepeljen. Ebben egyedüli kivétel talán Kosztolányi Dezső lesz, nemcsak a Hajnali részegség újraközlésével, hanem a vershez és Kosztolányi életéhez fűződő emlékezőprózák összegyűjtésével. Megmaradunk a Logodi utcánál, hiszen a költő prózájában és újságcikkeiben számtalan írás tárgya Budapest – ezeket alapos munkával összegyűjtötték kutatók.
Az antológiában olyan művek szerepelnek majd, amelyekben nemcsak fölsejlik, akár egyszeri említéssel a Logodi utca neve, hanem olyanok is, amelyekben alkotói számára ihletforrásként szerepel.
A kislexikon szócikkeiben rövid portrék találhatók a Logodi utca neves személyiségeiről, akik megfordultak illetve hosszabb-rövidebb ideig itt éltek/élnek, dolgoztak.
A szerkesztés munkáját Kosztolányi életművének kutatói, Bodrogi Csongor kritikus, Fűzfa Balázs irodalomtörténész, Mohai V. Lajos író, irodalomtörténész és Szigeti Gábor népművelő jegyzi.
A munka kiadására a Könyvpont Kiadó vállalkozik.
Budapest, 2024. január
