Szabó Tünde antropológia és poétika kölcsönös összefüggését vizsgálja Ljudmila Ulickaja hat regényében és két kisregényében. A szerző meglátása szerint Ulickaja emberképe kettős: egyfelől az autonóm és alkotó személyiség abszolút igenlése jellemzi, másfelől az ’én’-t meghaladó nagyobb egység – a család / nemzetség / nemzedék – elsőbbségét állítja, amelybe betagozódva a személyiség elveszíti jelentőségét. Ebből a kettősségből fakadnak és egyúttal eredményezik azt az alakábrázolás tematikus és strukturális sajátosságai, illetve szimbolizációs folyamatai. Szabó Tünde könyve e sajátosságok és folyamatok leírására vállalkozik, feltárva egyúttal azt a rendkívül gazdag kulturális hátteret, amelybe az Ulickaja-regények beágyazódnak.