Kovács Dezső
A tenger, a csillagok
Esszéiben, naplójegyzeteiben színházi estékről, zenei impresszióiról ír a szerző. A kéttucatnyi írásban Kolozsvárról, Csíkszeredáról, határon inneni és túli produkciókról, inspiráló koncertekről tudósít. És balatoni káprázatokról, melyek éppúgy világképének részei, mint a művészeti folyamatokról, jelenségekről való gondolkodás.
„Abban, amit leír, nincs semmi személyes hivalkodás. Azt mutatja meg, amit a színházi estéi a szeme elé tártak. Amit a mi szemünk vele lát. Amiről nem lehet hallgatni, de amiről olvasni kell. Amit továbbgördíthet az ember magában.”
Részlet Mohai V. Lajos kritikájából
A kert még teljes pompájában ragyog, a strand virágai is harsányak, színesek; lassan múlik, ami múlik. Mondják, minden elmúlásban van egy csipetnyi téboly. Sziget a szárazföldön, fénycsobogás, béke.
Berobban két bombázó, az egyik kockás egyrészesben, a másik fehér miniben, G. I. öltöztette őket, ügyelve színdinamikára, korstílre, és még ők is, mármint a két energiabomba rátesznek valamicskét, feljebb lépegetnek a zenei skálán, végül ütemesen tincitanciznak a három sztárpasival; az ember szíve megtelik melegséggel, erre vágyott mindig, egy kis melegségre.
Szentivánéj, adrenalincsillámlások. Öreg barbárok nézik az ifjú barbárokat a hűvös gyulai éjszakában.
A szerző az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát.
Esszéista, szerkesztő, művészetkritikus, óraadó tanár, az ART7 művészeti portál alapító főszerkesztője.
2024
Könyvpont
ISBN
ISBN 978-615-5436-65-9
80 oldal
kartonált, ragasztott
színház, esszé
Kapcsolódó anyagok: