A válogatás a szerző közelmúltban született, térelméleti alapozású tanulmányai, esszéi és kritikái gyűjteménye. Nem kíván monográfiának „álcázott tanulmánykötet” maszkjában fellépni, mégis érvényesül benne egy olyan szerkesztési elv, amely a helyek, a lokalitás, a térképzés gazdag gondolkodástörténeti, irodalomelméleti hagyományai alapján gondolja el a témához illeszkedő esztétikai kérdéseket. Éppen ezért lett a cím A tér zsánerei, amely kacérkodik a monografikus invenciókkal is. A szerző elsőként a fényképezés mint archiválás mechanizmusával, a fotó mint identitásképző és emlékezeti hely kérdéseivel foglalkozik. Elsődleges érdeklődéséhez illően a fotó- és a képzőművészet irodalommal szimbiózisban létező axiómáit a modern városszerkezet és a mentalitás locusai irányából közelíti meg. Emellett lakóhelye, Szeged pusztulásból születő urbanisztikájának mítoszait is körüljárja.

A könyv második egysége a köztes-európai irodalom egyik legizgalmasabb kortárs alkotója, Olga Tokarczuk prózája felől közelíti meg a posztmonarchikus Közép-Kelet-Európa „varázsos” helyeinek működését.

A kötet harmadik része a naplóforma működésmechanizmusait a magyar irodalmi modernség populáris regiszterének legsokoldalúbb figurája, Rejtő Jenő, majd a vajdasági magyar irodalom egyik legtermékenyebb, helyeinek mágiájával szenvedélyesen foglalkozó, elkötelezett scriptora, Végel László, és a közelmúltban elhunyt, Végeléhez hasonlóan nagy műfaji gazdagságot felmutató életművet maga után hagyó aktor, az erdélyi, bánsági gyökerű Vári Attila kötetein keresztül mutatja be. Az írások első megjelenésükhöz képest változtak, az irodalmi élet és a recepció azóta bekövetkezett eseményeire való utalásokkal is kiegészültek.