Fetykó Judit
Ausztrália messze van
regény + színpadi játék
A regény regiszterét tekintve a Szerb Antal-féle tipológia szerint a modern analitikus regénytípust valósítja meg. Hősei mai magyar értelmiségiek. Felnőttek, jól kvalifikáltak, különböző mértékben tehetségesek, igényesek. Nem hajtanak végre valamilyen nagy romboló vagy építő feladatot. Nem lépnek ki magukból. Megpróbálják megoldani az életüket. Esetük rávilágít arra, hogy a ma világában a puszta szinten maradás nem is olyan egyszerű feladat.
Fetykó Judit regénye tehát érdemi, hiteles, magunkra ismertető képet nyújt a világunkról. Nyelvileg igényes, kiérlelt, jól felépített és megfogalmazott munka. Érdekes az a kettősség, amelyet a mű regény- és színpadi változata összevetése mutat. A mindentudó narrátor beléptet bennünket a hősök tudatába, belső indulati és gondolati mozgásaiba, a ki nem mondott, csak magukban megfogalmazott vélemények és a tényleges megnyilvánulások közötti feszültséggel teli viszonyokba. Helyenként még a tudatáram kevéssé szabályozott, nyelvileg kevésbé artikulált módozataihoz is eljut a mű szövege, de azért alapjában véve a magányos gondolkodás rekonstruálása során is él az írónő a retorizálás műveleteivel.
Az Ausztrália messze van az értelmiségi önismeret regénye, amelyben a szerző emberismerete kap főszerepet. A színpadra szánt és a narratív próza keretei között maradó két szövegváltozat összehasonlítása különös kalandra hívja az elmélyülni hajlamos olvasót a tudatvilágot nagyrészt zárójelbe tevő színpadi és a tudat belső mozgásának követésére vállalkozó narratív próza lehetőségeinek összehasonlítása területén.
Tverdota György
Péter, a történet főszereplője, autóimmun (ízületeket, izmokat érintő) betegséggel élő ásványgyűjtő, író, korábban matematikatanár. Állapotának javulása érdekében költöznek ki családjával az agglomerációba. Véletlen találkozás során ismerkedik meg egy baráti körrel, melynek egyik tagja, Lajos, kiköltözik a fővárosból. Lajos nyughatatlan életet él, egy kiadónak dolgozik, több felsőfokú diplomájával folyton új munkaterületet, újabb képzéseket keres, ráadásul barátnői rövid idő után elhagyják. Sokat rágódik élete alakulásán, ha új ismerőst talál, rázúdítja sirámait. A két férfi gyakorta együtt pálinkázik, közben ábrándoznak ásványgyűjtésről, írásról, ausztráliai utazásról.
Péter korábbi szalmaláng-fellobbanásai után találkozik felesége, Olga egyik munkatársával, aki mély érzelmeket ébreszt benne. Lajos és Péter közt – írásaik és a körülöttük lévő nők miatt – burkolt rivalizálás alakul ki. Péter életének megszokott rendje felborul, feleségének pedig kezd elege lenni az egész helyzetből. Nem tudja meddig élhető így a házasságuk, hol van a határa az annak idején megfogadott jóban-rosszban együtt maradásnak.
Ausztrália messze van, az álmodozások, az ön- és egymásgerjesztések után Lajos hirtelen visszamegy a fővárosba, Péter magára marad. Betegsége kezd újból fellángolni. Péter felesége kétségek közt dönti el, hogy kész tények elé állítja férjét, hogy véget vessen ennek az életmódnak. Péter szembesül azzal, hogy magára maradhat, rendkívüli félelem fogja el, a szeme is érintett már a betegségtől. Olga nem áll el szándékától, de még férjével marad, felsejlik benne, hogy Péter járásképtelen lehet hamarosan… A férfi kétségbeesetten kapaszkodik az asszonyba, aki kitámogatja Lajos házából, hogy orvoshoz vigye.
