Ha hihetünk a budapesti házak költészetét prózai idillbe sűrítő Mándy Ivánnak, akkor a háznak nincs lelke. Mi adjuk neki. A mi LELKE-sedésünk. Az ambíciónk, hogy meséljünk magunkról az utókornak. Hogy szobrokból és a történelmi Gizella Malom belső átriumának falára festett, nem mindennapi méretű műalkotásokból létrehozzunk egy galériát „az örökkévalóságnak”… Reményeink szerint, ha valaki száz év múlva belép ide, akkor megtud majd valamit rólunk. Arról, miként éltünk, hogyan éreztünk, mit gondoltunk a körülöttünk lévő világról. Hogy a 21. század elején is megmaradt bennünk egyfajta ősi hit. A hit abban, hogy ittlétünk törékeny ugyan, de mégsem olyan egyszerű elbánni velünk. Mert képesek vagyunk komolyan venni a létezésünket, ugyanakkor kellő humorral és öniróniával szemlélni magunkat. Képesek vagyunk jeleket hagyni arról, miként kerestük a harmóniát harmadik évezred eleji, egyre zaklatottabb világunkban. Jeleket a valaha volt létezésünkről…
Ezért invitáltuk meg a Gizella Malom történelmi falai közé a kortárs képzőművészetet. Hogy kihívó térplasztikákba és óriási  – közel hat méteres –, falra festett képekbe álmodják bele mindazt, ami minket itt és most foglalkoztat.
Köszönet a galériát létrehozó lakóközösségnek, a galéria áldozatkész szponzorainak, a Számvizsgáló Bizottság és a Közös képviselet odaadó támogatásának, a tárlat működését támogató üzemeltetésnek. Mindezen túl külön köszönet azoknak, akik munkájukkal megteremtették a Gizella Malom „lelkét”. Hála és köszönet minden itt kiállító művésznek!
A kurátor, Szurcsik József festőművész szavaival élve:
Éljen a szabadság! Éljen a művészet szabadsága!