Ez a könyv nem jöhetett volna létre, ha nincsenek az… – olvasói. Ez az állítás az Isten kerékpáron című verseskötet esetében nem pusztán mélyebb jelentés nélküli, udvarias klisé. Ez a könyv (már-már szerzője akarata ellenére) tényleg olvasóinak köszönheti a létezését. Szerzője ugyanis alapvetően prózaírónak tartja magát, aki néha, a pillanat szeszélye folytán, ír sorokat, amelyek végén – Máraival szólva – megcsendül a „barbár ékszer”, a rím (vagy nem csendül meg, mert szabadvers, ám a lényegen ez nem változtat), de verseskötetet nem tervezett kiadni. Vannak azonban makacs olvasói, akik nem csak pénzzel támogatták ennek a könyvnek a kiadását, de szelíd, ám annál kitartóbb türelemmel jelezték (főleg facebook hozzászólások formájában), hogy nem nyugszanak, amíg kötetbe rendezve nem látják viszont a digitális formában megismert verseket. Így aztán a szerzőnek fejet kellett hajtania, és most hálás szívvel rebegni köszönetet az… – OLVASÓNAK.

(Szabó Ádám)