Szeretem olykor leírni ezt a (köznapi használatban keserű hangzású) szót: tartozás. Én a hála szó párdarabjaként írom le. Nem tudom, hogy más hogyan van vele, számomra a tartozás és hála érzelmileg hódítást is jelent; azért vagyok hálás valakinek, és azért érzem, hogy tartozom neki valamivel, mert meghódított bennem valamit, és én is elhódítottam belőle/tőle valamit – ami aztán holtomiglan az enyém lesz. Érzések furcsa, kibogozhatatlan szövevénye ez, olyan, mint amikor együtt üldögélünk valakivel, mert az olyan magától értetődő.

Odatartozunk valakihez, és hálásak lehetünk ezért a vak sorsnak, kimért életünknek.

 Mohai V. Lajos