Sümegi György
Dokumentumok Paál László és Paál Albert festőművészek munkásságáról
Két festő – egy családból. Az idősebb a „19. századi magyar művészet kiemelkedő alakja”, akinek az első magyarországi kiállítása, itthoni megismertetésének kezdete csak halála után 23 évvel, 1902-ben kezdődött. Ő Paál László (1846–1879) a magyar tájképfestészet klasszikusa.
Az ő öccsének, Paál Gyulának elsőszülött fia Paál Albert (1895–1969), aki Paál László unokaöccse. Ő ugyancsak festő lett – Nagybányán. De a nagybányai festőiskola centenáriumi (1996) és az azt követő kiállításain és publikációiban hiába keressük a műveit.
Az itt közreadott dokumentumok fölidézik a családjuk történetét – benne Paál László ifjúkorát – és fontos vonásokat rajzolnak mindkettőjük életküzdelmeihez.
Sümegi György (Kaposvár, 1947) művészettörténész. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv- és irodalom-történelem szakos (1971), az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen művészettörténész diplomát szerzett (1979). A kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteménye fejlesztéséért (Wolfner József-Farkas István-gyűjtemény, Tóth Menyhért hagyaték stb.) és a Kecskeméti Képtár reorganizálásáért dolgozott. Volt szerkesztő (Forrás, Múzsák), dolgozott a közigazgatásban, levéltárban.
Kutatásai, tanulmányai és könyvei a Duna-Tisza köze szakrális művészetéhez, a kecskeméti szecessziós építészethez, a művésztelepekhez (nagybányai, kecskeméti, miskolci), a fotóművészethez (pl. 1956 fotóhagyatéka) és az 1956-os forradalom képzőművészetéhez, erdélyi és magyarországi képzőművészek életművéhez kapcsolódnak. Több képzőművészeti film szakértője.
2024
Könyvpont
ISBN 978-615-5436-55-0
96 oldal
kartonált
művészet, életrajz
Emlékeink Paál Albertről
Kis füzetben kedves emlékek – egy kiváló festőművészről –, aki még csak „el sem feledett”, hiszen Magyarországon alig volt ismert. Munkásságának kiállítói korszaka Erdélyben volt, itt sikeresnek mondhatta magát.
Kende László és Mihalik Péter, e bevezető szerzői, sok kedves időt töltöttek a művész úr svábhegyi házában. Számukra „Berci Bácsi” maga volt a természet. A mókusok lejöttek a fáról, tenyeréből ettek, személyisége a ház körüli kert maga volt. Sziklakertjét, virág-gruppjait szeretettel és nagy szakértelemmel ápolta. Még mindig érezzük az erdőben szedett szagos mügével kevert pipadohány, az olajfestékes tubusok és a terpentin jellegzetes illatát. Aláfestésnek ott lengett a konyhából (vagy a nagy cserfa alatti ebédlő asztalról) beszűrődő, Rózsi (felesége, Kreisz Róza) néni-féle csorbaleves, töltike s a házi meggybor illata is. Nem is beszélve a Berci bácsi által „jegyzett”, faszénparázson sült flekkenről… Gyermekkorunkban sokat fociztunk, fejeltünk Vele a kert alkalmas részében, mert erre is volt érzéke. Az alkotás bizalmas óráit csak lopva figyelhettük meg.
Kivételesen mehettünk „plein air” alkotásra, amolyan kirándulásként, láthattuk, ahogy góbé kezéből rámát formált és meghatározta a témát.
Festményeinek jelentőségét csak megöregedvén értékeljük igazán. Környezetünkben megszoktuk a képeket, rájuk nézve mindig jó érzés tölt el minket. Mindig felfedezünk újabb apró részletet, hangulatot.
Fölkértük Sümegi Györgyöt, hogy írjon Paál Albert magyarországi élet-periódusáról, átadtuk a Paál családra és az őrá vonatkozó dokumentumokat, a nagybányai mesterek leveleit, fényképeket azért, hogy a most megrajzolt, első pályaképe még részletesebb s gazdagabb lehessen, hogy Paál Albertről megjelenjen az életét és művészi útját válogatott festményeivel bemutató összefoglaló – a mi támogatásunkban.
Kende László
dr. Mihalik Péter
