Az új kötet Csinszka és Ady „ismeretlen versei”-vel indul, „halálközeli” balladákkal folytatódik, melyeket „vegyes” (Érosz és Thanatosz) költemények és szerelmes versek követnek. A záró balladákat (emlékezés az életre) Haláltánc vezeti be.
Sajó definíciója szerint a kötet  öregkori versek gyűjteménye, a „halálhoz mért lét” könyve. A méréshez rendelkezésre álló eszközök hétköznapiak, ennek megfelelően a kapott eredmény nem éppen ünnepélyes. 
A Sajó-kötetek szokott koherenciája tovább erősödik, a költőt folyamatosan foglalkoztató témák – talán az öregedés egyik mellékhatásaként – egyre szókimondóbb, obszcén módon öltenek formát. Egy ilyen merülés a tüdőszanatóriumok állandó vendégével bátorságot is igényel, de megéri. Jutalmunk (a túlélésen túl) a mélységen – nem éppen magától értetődően – átderengő derű.     

18-as karika nem szerepel a borítón, de minden szöveg felnőtt tartalom.