Takács Zsuzsa költészete a Némajáték című első kötettől (1970) az India-ciklusokig és A Vak Remény című összkiadásig (2018) széles spektrumot ölel fel. A monografikus igényű pályakép elemző megközelítése a költemények mellett az alkotó novelláit, drámáját és kamaszokhoz szóló verseit is figyelembe veszi, felidézve egyúttal a mindezek szövegkörnyezetéhez tartozó esszéket és beszélgetéseket. A kötet olvasási ajánlata szerint Takács Zsuzsa nagyszabású lírai életműve a mindennapi létezés naplószerűen rögzített szituációiban a tragikummal számot vető, de a teljességvágyat is megszólaltató remény hol elhalványuló, hol élesebben körvonalazódó alakzatait rajzolja ki.