Borsi-Kálmán Béla
Változatok az ‚Aha-élményre”
Írások a magyar–zsidó együttélés (és a magyar–magyar kapcsolatok) tárgyköréből
„A kötetbe sorolt, az elmúlt hét–nyolc évben keletkezett esszéknek egy (a Kádár József-reminiszcencia) kivételével, bár többnyire akaratlanul, a „zsidó-problematika” a kovásza. Az egyes írások a szerző reményei szerint többségükben önmagukban is „megállnak”, az alkotói szándék pedig kettős: a könyvet egyfelől újabb adaléknak szánom egyik történészi rögeszmém, az általam (Szemere Bertalan, Kemény Zsigmond, Takács Péter és Tóth Zoltán nyomán) „nemesi polgárisodásnak” nevezett jelenségcsoport a magyar–zsidó (zsidó–magyar) együttélésre gyakorolt hatásának érzékeltetésére. Annál is inkább, mert úgy vélem, fontos érzelmi és szociológiai fogódzókat kínálhat, és egyfajta illusztráció gyanánt szolgálhat a magyarországi zsidóság XIX. század végi/XX. század eleji sikeres társadalmi betagozódásához és csaknem maradéktalan megmagyarosodásához. Mert titkon abban is reménykedem, egyszer talán e „megközelítés” módszeres érvényesítése valóban elvezethet a magyar nemzettest különféle szegmenseinek egymással való „megbékéléséhez”, továbbá a jelenlegi elkeserítő „szekértáborosdi” lezárásához és gondolati meghaladásához.”
Borsi-Kálmán Béla
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem–román szakán, Eötvös collegistaként szerzett diplomát 1973-ban. Ezt követően először az OSZK Szakozó Osztályán, majd szabadúszó tolmácsként és műfordítóként, végül az Európa Kiadó lektoraként dolgozott (1974–1975).
1976 január elseje óta az ELTE oktatója (1976–1981: a Román Tanszék tanársegéde; 1981 novemberétől a Kelet-Európa Története Tanszék adjunktusa, docense s 2009 szeptemberétől egyetemi tanára).
Egyetemi (kis)doktori címét 1980-ban, kandidátusi fokozatát 1990-ben szerezte történettudományból. Az akadémia doktora címet 2006-ban, míg a habilitációs doktori titulust 2007-ben ítélték neki oda. 1981–1990 között – másodállásban – a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat román, török és délkelet-ázsiai francia (vietnami, laoszi, kambodzsai) rovatának vezetője.
1990 és 2015 között három diplomáciai missziót vállalt: 1990–1995: a bukaresti magyar követség politikai és kulturális tanácsosa; 1999–2003: a párizsi magyar külképviselet külpolitikai elemzője; 2011–2015: a francia belpolitika „gazdája”, ugyancsak hazánk párizsi nagykövetségén. 2005 és 2011 között a brüsszeli és párizsi székhelyű Institut Thomas More nevű francia think tank budapesti részlegének ügyvezető igazgatója.
2022
L’Harmattan–Könyvpont
ISBN 978-963-414-881-4
274 oldal
kartonált
történelem, esszé
